A pálinkában rejlő titok felfedezésének élményét nagyban meghatározzák a kóstolás körülményei. Alább összegyűjtöttem néhány tippet, amik segítenek közelebb kerülni ahhoz, hogy a pálinkakedvelőből igazi rajongó váljon. Várom további kóstolási tanácsaitokat.

Őszintén szólva,én nem tudok igazságot tenni.

Bármiféle rosszérzés nélkül mondom német, francia párlatokra vagy éppen vietnami állatuszadékkal színesített italokra, hogy pálinka. Annál is inkább, mert nekünk ez a szavunk a gyümölcspárlatokra (persze csak a magyar gyümölcsből készültre). Sőt kezdetekben csak a gabonapárlatokra használták ezt a kifejezést (a crematum vagy crematura szavak helyett), majd később a borból és gyümölcsökből párolt italokra is.

Gyerekkoromban sosem értettem mivégre emelgetik disznóvágáson a stampedliket állandóan, ha megmarhulnak tőle. Nyoma sem volt még a tulipánpohárnak, sőt arra sem emlékszem, hogy miután bevágták a felest szagolgatták volna a poharat, sokkalinkább fulákoltak és a torkukat köszörülték egy-egy kör után. A pálinka egy célt szolgált: hogy üssön (mint Papp Laci)!